Minden a kezdeteken múlik, nem mindegy azonban, hogy hogyan rögzül, aminek rögzülnie kell. Jöjjön néhány gondolat, hasznos információ a síoktatásról, annak fontosságáról és folyamatáról.
Első pár nap az „iskolában”
Hurrá, beiratkoztunk síoktatásra, nézzük mi fog történni velünk az első három-négy napban!
Barátkozunk a síléccel, és próbáljuk megszokni az azzal való mozgást, az alapállást, a kar és térdtartást, apróbb haladást, megfordulást. Megtanuljuk az esésekből való felállást, az úgynevezett hóekés fékezést, kanyarodást és már sor kerül egyenes siklásra is. Ennek a pár napnak a végén a legtöbb oktatás sémájába beletartozik a lift kipróbálása, ha az rendelkezésre áll, illetve, ha a sípálya nehézségi foka ezt megengedi. Ebben az időszakban még vízszintes, vagy nagyon enyhe lejtésű terepen dolgozunk, nehezítő körülmények nélkül (jég, buckák, mély hó)
Az első napokban tehát kialakul egyensúlyreflexünk, az eleséskor jelentkezővédő-reflexek, a két láb összhangjának bevésődő reflexei, a sebességváltozásközben fellépő ”“ annak változtatásával járó ”“ reflexek. Ebben az időszakban vésődnek be a síléc irányításával és a kanyarodással járó beidegződések, melyek nélkül mindenki óriási veszélyben lenne egy sípályán. Olyan lenne, mintha egy autóversenyzőnek nem tennének féket a kocsijába, vagy egy úszni nem tudó embert mély vízbe engednének.
A második „szemeszter”
A következő pár nap első lépései, hogy a beidegződéseket gyakoroljuk, majd megtanulunk olyan elemeket is, melyek alkalmazkodni segítenek a síelés közben megváltozó külső körülményekhez. Ilyen például egy bukkanókkal teli talaj, más állagú hó, vagy változó lejtésszög. Ebben az időszakban tanulunk meg bánni a bottal, és elsajátítjuk a kanyarodás utáni él helyes használatát, illetve az úgynevezett „hegy-támasz” mozgást. Ezek eredményeképp alakulhat ki a biztonságos léchasználat, és intenzívebbé válnak, finomodnak az egyensúly megtartáshoz szükséges mozdulataink. Ezeket a mozgásokat aztán mindenki igényeihez és képességeihez mérten alkalmazza, természetesen a pálya nehézségétől függően is. Mint, ahogy az előző oktatási időszakban, itt is nehezítő körülményektől mentesen dolgozunk, enyhe lejtőkön, majd jöhet a közepesen nehéz gyakorlópálya, ahová már lift használatával jutunk el, így annak gyakorlása is szükségessé válik.
Jöhet az újabb tábor, a harmadik szakasz!
Az előzőekben felsorolt beidegződéseket felidézve és gyakorolva fogunk megismerkedni az úgynevezett hosszú-rövid, nyújtott és széles ívekkel, melyeket az oktató behatóan ismertet velünk és a gyakorlatban is elsajátíthatjuk azokat. Felismerjük a gyorsító kanyar és a fékező kanyar eltérő szükséges mozdulatait és begyakoroljuk azt is, hogyan tudunk alkalmazkodni a változó körülményekhez.
Ezzel tovább fejlesztjük a sí-mozgatást, nő a lécbiztonságunk, és építjük a tehermentesítő ritmusokat, megtanuljuk, hogy a hepehupás talajt miként tudjuk balesetmentesen végigsiklani.
Ezek a gyakorlatok már közepesen nehéz gyakorlópályákon folynak és nehezítő körülmények is „helyet kapnak” a tanulási folyamatban.
Tovább haladnál?
Természetesen van lehetőség további fejlesztésre is, azaz haladóvá válni, ha épp ez lenne a cél valaki számára. Jobban és szebben kanyarodni, nagyobb lejtésen is biztonsággal siklani, és még a szűz hó adta körülményeket is kihasználni, ami azért teljesen más felkészültséget igényel.
Ezekhez azonban több év gyakorlás szükséges, nem beszélve arról, hogy annak azért némiképp folyamatosnak is kell lennie. Ha van néhány rossz beidegződés, akkor azok nagymértékben nehezítik a továbblépést, akik viszont jó mozgástapasztalatokkal rendelkeznek, mert azokat tökéletesen elsajátították a korábbiakban, akkor segíthetik a haladást.
Meg kell említeni azt is, hogy a „haladók” kevés önuralommal rendelkeznek a mozgásfejlesztés terén, mert új mozgásérzések megtanulására, új elemekre is szükség lesz, mely pedig magával vonzza ismét a lépcsőzetes tanulást. A gyakorlási időszakok számukra már igen „megterhelőek”, hiszen mihamarabb szeretnének ők is úgy száguldani, ahogy azt profi társaiknál látják.
A lényeg tehát a következő, ne feledjük el:
Ha az elemek tökéletesen egymásra épültek és megfelelő szinkronban működnek, illetve a sípálya adottságaihoz is tudunk már alkalmazkodni, akkor lehet ráhajtani a szűzhavas részre, a jeges kanyarokra, és alkalmazni a nehezebb kanyarodó technikákat. Ezek alapos elsajátítása viszont ”“ tetszik, vagy sem ”“ jó néhány sítáboron való részvétel és nagyon sok gyakorlás után válik csak lehetővé.