A fegyencedzés egyre divatosabb, s ezen nincs is mit csodálkozni. Tudjuk, hogy a börtön sok nyápicból keményfiút csinál, így bizonyos értelemben példát mutathat a börtönélet, legalábbis a test karbantartása/fejlesztése szempontjából. A fegyencedzés mestere és legismertebb terjesztője, Paul Wade maga is hosszú éveken át volt bennlakó. Mik tehát az előnyei ennek az edzésformának?
Saját testsúlyos edzés
Először is azt lehet elmondani, hogy a fegyencedzés egyet jelent a saját testsúlyos edzéssel. Paul Wade nagyjából azzal indítja a könyvét, hogy rámutat, ez az edzésforma a túlélést szolgálja, nem a divatos izomzat kialakítását. A lényege, hogy az izmok megvédjenek minket, ha helyzet van, vagyis képesek legyünk mozogni velük, ne lassítsanak le, de legyünk erősek és dinamikusak. Ez a saját testsúlyos edzéssel elérhető, hiszen itt mi magunk vagyunk az élő súlyzók, nem lehet túlzásba esni. Fontos, hogy Paul Wade gyakorlatai között nem csak izomfejlesztő, de tágabb értelemben fejlesztő gyakorlatok is vannak, hiszen például nagy hangsúlyt fektet az egészséges gerinc kialakítására.
Padló és fal ”“ mi több kellene?
A börtönökben általában nincs olyan felszerelt konditerem, mint ahogy a legtöbben megszokták. Viszont a fal, a padló, egy asztal, esetleg egy labda, illetve a saját testünk mindig kéznél van. A fegyencedzés alapelve a puritán körülmények között való edzés. A legtöbb gyakorlathoz semmiféle eszköz nem kell, csak különböző pozíciók.
A fekvőtámasz az egyik törzseleme az edzésnek, ami kezdőknek a falnál indul, vagyis tenyérrel a falnak dőlve kell szériázni, míg a legmagasabb, tízes szinten már egykezes a játék. A lényeg, hogy mindenki a saját tempójában tud fejlődni, és bőven van is hova fejlődni, hiszen Wade lépcsőzetesen állította össze az edzéseket.
Soha ne állj meg
A lényeg, amit Wade a könyvben többször is kihangsúlyoz, hogy mindig tovább kell lépni. Ha az adott típusból (pl. fekvőtámasz a falnál) megadott szériaszámot végig tudunk csinálni, akkor jön a következő szint. Ne töltsünk időt a tökélyre fejlesztéssel. Itt minden a fejlődésről szól, ahhoz pedig lépegetnünk kell felfelé a lépcsőn.